A csontlágyulás okai, tünetei, diagnosztizálása és kezelése

A csontlágyulás (oszteomalácia) az egyik leggyakoribb csontanyagcsere betegség. A csontszövet folyamatos megújulása során évente 10 %-a újjáépül. Ha ebben a folyamatban mineralizációs zavar támad, a csontképző sejtek nem építenek be elegendő ásványi anyagot (kalcium, magnézium és foszfor) a csontszövetbe, így az nem lesz elég kemény.

A puha, képlékeny csontok kevésbé képesek ellenállni a fizikai behatásnak: könnyebben törnek vagy deformálódnak. A ritkább, gyerekkorban jelentkező csontlágyulás tünetei a deformitások  (ó-láb, tyúkmell), kockafej, bordacsomók)  kialakulása. A felnőttkorban kialakuló csontlágyulást leggyakrabban fáradékonyság, izomfájdalom, csontfájdalom, kisebb behatásra is fellépő csonttörés, gerincdeformitás, váll- és medence környéki fájdalom, ízületi panaszok jelzik.  

A csontlágyulás kezdeti stádiumban is felismerhető, megfelelő vizsgálatokkal diagnosztizálható és kezelhető. Gyanú esetén érdemes orvoshoz fordulni, különösen a csontlágyulás kialakulására hajlamosító betegségek vagy gyógyszerelés esetén. 

A csontlágyulás okai

A csontlágyulás okai között több olyan tényező is szerepel, amely megakadályozza a csontképződés során az ásványi anyagok beépülését. Ez bekövetkezhet

• D-vitamin hiány miatt: gyermekkorban angolkór következtében, illetve később, ha a bőrfelületet nem éri elegendő napfény, és a táplálkozással nem kerül a szervezetbe a szükséges mennyiség, vagy felszívódási zavar, májbetegség, bélbetegség, műtött, rövidített tápcsatorna miatt nem tud a bejutott D-vitamin hasznosulni.
• kalciumhiány miatt: vegyes, kiegyensúlyozott étrend (tej és tejtermékek fogyasztása) mellett a táplálékkal elegendő kalciumhoz jut a szervezet, gyakoribb, hogy a rendelkezésre álló elegendő mennyiség D-vitamin hiány miatt nem tud beépülni.
• más ásványi anyag hiánya miatt: pl. foszfátban szegény étrend mellett.
• cöliákia, vese-, májbetegség akadályozza a felszívódást.
• egyéb betegség, illetve annak gyógyszerelése miatt. 

A csontlágyulás tünetei

A csontlágyulás tünetei a csontok könnyebb törése vagy deformálódása, mivel a puha, képlékeny csontok kevésbé képesek ellenállni a fizikai behatásoknak, továbbá csontfájdalom, izomfájdalom mellett nem mozgásszervi panaszok is árulkodhatnak: szívritmuszavar, izomgörcs. A csontlágyulás tünetei gyerekeknél és felnőtteknél különbözőek.

• A ritkább, gyerekkorban jelentkező csontlágyulás tünetei a deformitások  (ó-láb, tyúkmell, kockafej, bordacsomók)  kialakulása.
• A felnőttkorban kialakuló csontlágyulást leggyakrabban fáradékonyság, izomfájdalom, csontfájdalom, kisebb behatásra is fellépő csonttörés, gerincdeformitás, váll- és medence környéki fájdalom, ízületi panaszok jelzik.

A csontlágyulás diagnosztizálása

A csontlágyulás diagnosztizálása többféle, akár egyszerre több ortopédiai vizsgálat révén történhet.

• Laborvizsgálattal: a vér D-vitamin-, kalcium- és foszfátszintje alapján, az alkalikus foszfatáz enzim szintje alapján
• Csontanyagcsere vizsgálattal: a mellékpajzsmirigy egyes hormonjainak szintje alapján, csontanyagcserét szabályozó hormonok szintjét értékelik ki
• Röntgenvizsgálattal és más képalkotó vizsgálatokkal: a csontok átépülési zónái (“lágy” részek, felritkult zónák) láthatóak, medence és csigolyák jellegzetes alakú deformálódása látható
• Csontbiopsziával: kis szövetmintát vesznek egy üreges tű segítségével - csak ritkán van erre szükség.

Csontlágyulás kezelése

A csontlágyulás kezelése táplálékkiegészítőkkel történik: a hiányzó D-vitamint vagy ásványi anyagot szájon át a szükséges mértékben pótolják, a D-vitamint olykor injekció formájában. Amennyiben a hiány valamilyen alapbetegség következtében alakult ki, az alapbetegséget is kezelni kell.

A kezeletlen csontanyagcsere betegség következményei egyre súlyosabbak, akár életveszélyesek lesznek, végletes esetben a csontok a test saját súlya alatt is összeroppanhatnak.

A kezelés akkor a legeredményesebb, ha a diagnózis minél előbb megtörténik, a meggörbült csontokat ugyanis már nem lehet kiegyenesíteni. A gyenge csontok miatt szükség lehet fűző viselésére, a deformálódás korrigálása egyes esetekben sebészi beavatkozással történhet.

Amennyiben a csontlágyulás miatt csonttörés történt, a sebészi beavatkozás elkerülhetetlen.

Csontlágyulás megelőzése

A csontlágyulás legtöbb esetben megelőzhető, és teljes mértékben kivédhető. 

• D-vitamin adagolással: a csontfejlődés szakaszában és felnőttkorban egyaránt fontos a szervezet megfelelő mennyiségű D-vitaminnal való ellátása az életkorhoz, táplálkozáshoz, esetleges alapbetegségekhez, illetve azok gyógyszereléséhez, valamint az évszakhoz igazítva. 

• ásványi anyagok szükséges mértékű bejuttatásával

• elegendő mozgással: a beépülésnek ez is feltétele

• felszívódási zavarok, háttérbetegségek felismerésével és kezelésével - ezzel megelőzhető, illetve ellensúlyozható a D-vitamin hiány.