A hipermobilitás szindróma fajtái, tünetei, okai, diagnosztizálása, kezelése és megelőzése

A hipermobilitás szindróma kötőszöveti jellegzetesség, életkori és egyéni alkati sajátosság, több tünet együttes megjelenését jelenti. Elsősorban az ízületeknél feltűnő a szalagok, ízületi tok, porckorong lazasága: a normál ízületi mozgás határait ábrázoló Gauss-görbe felső határán van a mozgásterjedelem.

Különösen a kézujjak, könyök, váll, ágyéki gerinc, térd, boka érintettek. Viszonylag gyakori jelenség, tünetszegény vagy tünetmentes állapot, panaszokat a legtöbbször akkor okoz, ha a laza ízületet rendszeres tevékenységgel (pl. sport) túlterhelik, és a helyi tartóizmok tovább gyengülnek. 

A hipermobilitás fajtái

A hipermobilitást súlyossága és testszerte megjelenő kiterjedt tünetei szerint csoportosítjuk:

1. Tünetmentes állapot, jellemzője a feltűnő hajlékonyság. Gyerekeknél gyakoribb (10-25 %-os) lányoknál még inkább.

2. A kötőszöveti lazaság testszerte, nemcsak az ízületekben okoz panaszokat, az életkor előrehaladtával rosszabbodik.

A hipermobilitás okai

A hipermobilitás okai között elsősorban örökletes tényezők szerepelnek, ritkán genetikai rendellenességgel áll összefüggésben. Az alkati sajátosság akkor válik betegséggé, ha az egyéni adottságokat figyelmen kívül hagyva terhelik az ízületet, illetve a betegség súlyosabb fajtájáról van szó.

• A hajlékonyságot előnyként kihasználva (versenysport) az ízület túlterhelődik.
• A betegség súlyosabb fajtájában az ízületek károsodása fokozódik az életkor előrehaladtával.

Milyen tünetekkel jár a hipermobilitás?

A hipermobilitás tünetegyüttes legszembetűnőbb tünete a túlzott hajlékonyság. 

• Egyes ízületek az anatómiainál tágabb mozgástartományban mozognak. Ami laikus szemmel néhány sportágban, hivatásnál (úszás, torna, cirkuszi előadó) látszólagos előnyt jelentene, veszélyforrást is magában rejtő állapot. A tünetek gyerekkorban kevésbé feltűnőek, mert a gyerekkori hajlékonyságnak tudják be. Akkor manifesztálódnak, amikor serdülőkorban is változatlanul megmarad a hajlékonyság. 
• Az ízületek hosszabb ideig tartó egyoldalú terhelése, például ülés, állás fáradtságot, fájdalmat okoz.

További általános tünetek már azt jelzik, hogy a hipermobilitás alkati sajátosság miatt akár észrevétlenül is megtörtént az ízületek túlterhelése:

• ízületi fájdalom sport közben vagy utána
• kezeletlen esetben egyre erősödő krónikus kiterjedt fájdalom testszerte
• a hajlékonyság az életkor előrehaladtával az élettani folyamatokkal ellentétesen növekszik, mert a laza kötőszövet még jobban megnyúlt

Gyakoriak a szövődményes tünetek is, a laza ízületek, laza kötőszövetből eredő sérülések:

• szalagsérülések, ficam, rándulás
• ízületi gyulladás, porckopás, lúdtalp, bokasüllyedés, derékfájdalom

A laza kötőszövet nemcsak a mozgásszervekben, hanem a test egyéb területén is okozhat tüneteket:

• medencefenék süllyedés, laza hasfal, sérv
• visszérbetegség 

A krónikus fájdalom következtében kialakulhatnak szekunder pszichiátriai tünetek.

Hogyan diagnosztizálják a hipermobilitás szindrómát?

A hipermobilitás gyanúja felmerülhet a szülőkben, ha kisgyereküknél rendszeresen feltűnően “kitekert” testhelyzeteket figyelnek meg úgy, hogy a gyermeken látszik, nem érzik kényelmetlennek azt. 

A gyerek mozgásfejlődését kísérő ortopédorvos az állapotot el tudja határolni a még egészséges tartományba eső hajlékonyságtól. Fizikális vizsgálat során az orvos aktív és passzív mozgatással ellenőrzi az ízületek mozgástartományát.

Mivel a hipermobilitás szindróma ritkán átfedést mutathat a kollagén termelést szabályozó gének rendellenességével (Ehlers-Danlos szindróma) vagy a csont-, szem- és szív-, érrendszeri érintettséget okozó Marfan-szindrómával, egyéb meglévő tünetek esetén további szakirányú vizsgálatok szükségesek lehetnek.

Előfordul, hogy nem tulajdonítanak jelentőséget a tüneteknek, ami tovább fokozza a panaszokat.

Hogyan kezelhető a hipermobilitás szindróma?

A betegség kezelése egyrészt tüneti jellegű, másrészt a rosszabbodást megelőző fizioterápiás kezelés, harmadrészt a szövődményeket kezeli.

Tüneti kezelés:

• fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés nem szteroid gyógyszerekkel

Fizioterápiás kezelés:

• izometriás gyakorlatok az ízületet stabilizálására, fájdalomcsökkentésre
• az ízületeket körülvevő izomzat növelése, kontraktúrák létrehozása célirányos gyógytorna keretében

Hogyan előzhető meg a hipermobilitás szindróma?

A hipermobilitás szindróma alkati sajátosság, örökletes jelleget mutat, közvetlen módon nem előzhető meg. Fontos a korai diagnózis, és a gyerekekre (lányokra még inkább jellemző) hajlékonyságtól való elhatárolása és ennek megfelelő kezelése, mert így tünetmentesen is élhet vele az érintett. 

• Az önálló felüléstől kezdve ne hagyjuk W-helyzetben ülni a csecsemőt és kisgyereket.
• A megfelelő sportág (úszás, kerékpár, pilates) kiválasztásával, rendszeres izomerősítéssel, az ízületek kímélésével fenntartható a tünetmentes állapot, megelőzhető a rosszabbodás.
• A rosszabbodást megelőzendő versenysport nem javasolt az egyébként támogatott sportágakban sem.
• Az ízületeket terhelő, valamint a szalagokat nyújtó sportok (torna, RG) szabadidős tevékenységként sem javasoltak.