A csonttörés fajtái, kialakulása, tünetei, kezelése, megelőzése

Csontjaink váz- és mozgásszervrendszerünk alapját képezik, a csonttörés tehát jelentős sérülést jelent ezen a területen. Minden életkorban előfordulhat, de az egyes életkorokhoz jellegzetes okok és törési típusok tartoznak. A csonttörés együtt jár a csonthártya, a környező erek, idegek, izmok sérülésével. Leggyakrabban a végtagokat éri törés, súlyos balesetnél a törzs és fej csontjait. 

A csonttörés fajtái

A csonttörés lényege, hogy a csontszövet folytonossága megszakad, de ez a testrésztől, életkortól, a sérülés okától és jellegétől függően többféleképpen csoportosítható.

A törés jellege alapján:

1. Nyílt törés esetén a csontvégek áthatolnak a bőrön, látható a törés.

2. Zárt töréskor a csontvégek a környező szövetekben maradnak, kívülről duzzanat, deformálódás látszik.

3. Stabil törés esetén a csontvégek nem távolodtak el egymástól.

4. Darabos, szilánkos, zúzott csonttörés esetében a csontszövet több helyen sérül.

5. Zöldgally-törés esetében csak a csont egyik oldalán szűnik meg a csontszövet folytonossága, másik részén a vastag csonthártya egyben tartja a csontot. Az elnevezés pontosan kifejezi a csonttörés jellegét: ahogyan egy friss, élő ág törik. Csak gyerekeknél fordul elő ez a sérülés.

A csonttörés okai

A csonttörés gyakran baleset következménye, gyerek- és fiatalkorban az aktív életmód emeli a rizikóját, idősebb korban együtt jár az egyensúlyérzékelés, látás zavarával, más mozgásszervrendszeri problémával, hozzájárulhat csontritkulásos állapot, tehát több ok egyidejűleg is szerepet játszhat. Alapvetően az alábbi csoportokba sorolhatjuk a csonttörést kiváltó tényezőket:

1. Traumás törés egyszeri, erős, direkt erőbehatásra történik például balesetnél, amikor a csontok a külső erőnek nem bírnak ellenállni. Gyakran hallatszik is a roppanás. A sérülés jellegét az erő nagysága határozza meg.

2. Patológiás törés spontán, valamilyen betegségből (daganatos betegség, csontritkulás, immunhiányos állapot) eredő kóros csontszerkezet, pusztuló csontállomány következtében, a csontok állapotából eredően erőbehatás nélkül történik.

3. Fáradásos törés hátterében a csontra hosszú ideje ható húzó, nyíró, hajlító erő áll, aminek következtében egy időn túl a csont a rá ható erő jellege szerint sérül.

Milyen tünetekkel jár a csonttörés?

A csonttörés tünetei a legtöbbször egyértelműen utalnak a sérülésre:

• nyílt törés esetében látszódnak a bőrön áthatoló csontvégek

• zárt törés esetében is észlelhető a csonttörés után duzzanat, bőrpír, vérömleny, deformálódás az érintett területen

• egyáltalán nem vagy csak nagy fájdalommal vagy kórosan kivitelezhető a mozgatás

• erős fájdalommal jár

• vérveszteségre utal a sápadtság, rosszullét, szédülés, ájulás

Hogyan diagnosztizálják a csonttörést?

A sérülés jellegéből adódóan, például nyílt csonttörés esetén, azonnal látható a törés ténye. Baleseti szemle, sérült és hozzátartozó elbeszélése a sérülés körülményeiről, a sérült teljes körű vizsgálata vérvesztésről, járulékos belső sérülésekről, lágyrész sérülésről, keringés állapotáról adhat információt.

A sérülés fizikális vizsgálata és szemrevételezése mellett csonttörés gyanúja esetén (nyílt törés esetén is) szükséges kétirányú, az érintett csontokat határoló ízületeket is tartalmazó röntgenfelvétel. Amennyiben szükséges, CT- és MRI-vizsgálat a csontok melletti lágyrészek állapotáról ad képet, ultrahangvizsgálattal egy esetleges folyadékgyülem (pl. bordakosárban) állapítható meg.

Hogyan kezelhető a csonttörés?

A csonttörés kezelésének célja, hogy a csont funkciója a legteljesebb mértékben a legrövidebb idő alatt szövődménymentesen helyreálljon. A kezeléskor ezt a hármas szempontot veszik figyelembe tekintettel a sérült életkorára és a sérülés jellegére.

1. Funkcionális kezeléssel (pihentetés kötésben) a stabil törés gyógyul, ezt irányított mozgató kezelés követi.

2. Konzervatív kezelés során a csontokat anatómiai helyzetbe állítják, a törött csontvégeket összeillesztik (repozíció), melyek gipszes rögzítés ideje alatt gyógyulnak, majd a rehabilitáció során a sérült terület működését állítják helyre. Előnye, hogy a feltárással járó esetleges szövődmények kizárhatók, a sérülés azonban behatárolja ezt a megoldást. Egyes töréseknél így a csontok helyreállítása nem lehet tökéletes. További hátránya a hosszabb rögzítettségi idő, mozgáshiány miatt a trombózisveszély, izomvesztés, hosszabb gyógyulási idő.

3. Műtét során történik a csontok helyreállítása és rögzítése. Elmozdult, több helyen tört vagy nyílt csontok helyreállítása feltárás során történik, mellyel jobb eredmény érhető el bizonyos töréseknél, időseknél, az ízületekhez közeli töréseknél. A rögzítés különböző technikák mellett rögzítő fém beültetésével történik. Előnye a gyorsabb gyógyulási idő, bonyolult sérülések pontos illesztésének lehetősége. 

Milyen hosszú a csonttörés gyógyulási ideje?

A gyógyulás feltétele a csontszövet regenerációs képessége. Ez történik a rögzítés ideje alatt, amikor a csontszövetben keletkezett rés zárul. A gyógyulási idő a megválasztott kezelési módtól, életkortól, sérüléstől és a sérült csonttól is függ.