A végtagrövidülés fajtái, tünetei, okai, diagnosztizálása, kezelése és megelőzése

A végtagrövidülés lehet veleszületett végtagfejlődési rendellenesség, vagy bekövetkezhet az élet későbbi szakaszában. Utóbbi rendszerint az alsó végtagot érinti. Végtagrövidülésről valójában az első esetben van szó: a csontok az anatómiai állapotnál rövidebbek vagy a két végtag eltérő hosszúságú. Másik esetben a két láb eltérő hosszúságáról van szó, szerzett betegség.

A felső végtagot érintő rendellenesség az életet kisebb mértékben befolyásolja hátrányosan, míg az alsó végtagok rövidülése, eltérő hossza az egész statikai rendszert, mozgásfunkciót jelentősen rontja, életviteli, fizikai hátrányt okoz.

A végtagrövidülés fajtái

A végtagrövidülés fajtáit alapvetően két nagy csoportba osztjuk:

1. Veleszületett rendellenesség. Enyhe formája az ujjak (mindegyik vagy egyes) perceinek (mindegyik vagy egyes) rövidülése: változatos képlet, hogy a rövidülés mely csontot érinti. Nagyobb végtagcsontok (alkar, felkar, combcsont, lábszárcsontok) rövidülése jelentősebb rendellenesség, együttesen, különböző variációkban szindrómaként jelentkezik (pl. rövid (összenőtt) ujjak, alulfejlett felső végtaggal)

2. Később kialakult látszólagos vagy funkcionális rövidülés, illetve valós végtaghosszkülönbség.

A végtagrövidülés oka

A különböző fajtájú végtagrövidülések eltérő okokra vezethetők vissza.

1. A veleszületett rendellenesség hátterében az embrionális fejlődés 3-8. hetében történt defektus áll. Ez a gének működésében keletkezett zavar vagy külső behatás (vírusfertőzés, alkohol, drog, gyógyszer, kemikália) következménye.

2. A funkcionális rövidülés oka lehet gerincferdülés, ízületi kopás okozta kontraktúra.

3. Valós rövidülés törés vagy csontvelőgyulladás, combfejelhalás következtében a növekedési zóna aktivitása leáll, megáll az érintett csont növekedése.

A végtagrövidülés tünetei

A végtagrövidülés tünetei eltérőek attól függően, melyik fajtájáról van szó.

• A veleszületett végtagfejlődési rendellenesség tünetei a születés után (ultrahanggal a magzati lét során is) látható. A végtagok nagy csöves csontjainak mérete elmarad az egészségesen fejlett újszülöttétől. A fejlődési rendellenesség kevésbé súlyos esetében az ujjpercek rövidebbek, vaskos, tömzsi csontok. A végtagok eltérő hosszúak lehetnek. Egyéb tünetek is jelen lehetnek: ujjak összenövése, hiánya. A végtagok eltérően növekednek, ha nem szimmetrikusan jelentkezik a rövidülés, a fejlődés során az eltérés jelentősebb lehet.

• A funkcionális végtagrövidülés tünetei között szerepel a sántítás, féloldalas állás, csípő aszimmetrikus elhelyezkedése, az alsó végtagok látható aszimmetriája, fáradékonyság, lábfájdalom.

• Valós rövidülés szerzett betegségként: a növekedés az adott testrészen nem folytatódik, idővel látható féloldalas különbség. Minél korábban történt a növekedés leállása, annál nagyobb eltérés alakulhat ki.

A végtagrövidülés diagnosztizálása

A veleszületett végtagrövidülés születés után a látható tünetek mellett fizikális és röntgenvizsgálattal diagnosztizálható. A diagnózis tartalmazza, hogy mely végtagokat vagy annak részeit és milyen mértékben érinti a rendellenesség, milyen esetleges egyéb tünet 

A funkcionális végtagrövidülés diagnózisához a köldök és a belboka távolságát mérik a két lábszárnál. A valós hossz mérése a csontok mérésével történik: a csípőlapát felső peremétől a belbokáig. 

Hogyan kezelik a végtagrövidülést?

A végtagrövidülés kezelésének célja a megfelelő életminőség és önellátás elérése, az érintett végtag funkciójának javítása. A kezelés a rendellenesség fajtájától, okától függ.

1. A fejlődési rendellenesség kezelésében a rövidülés mértékétől függően végtaghosszabbító műtéttel, műtétsorozattal, nyújtással (nyújtó készülékekkel), ujjátültetéssel lehet segíteni az állapoton.

2. A hosszabbított csont mellett az izmok, szalagok, inak nyújtása is szükséges.

3. A szerzett végtaghossz-eltérést betéttel, ortopédiai cipővel korrigálják, amellett, hogy az okokat (kontraktúra, kopás, gerincferdülés) is kezelni kell.

Hogyan előzhető meg a végtagrövidülés?

A veleszületett rendellenesség rizikója részben csökkenthető a várandósság első 8 hetében történő elővigyázatossággal, a károsító faktorok kiszűrésével (fertőzésveszély, drog, alkohol, gyógyszerszedés kerülésével). 

A funkcionális végtaghosszeltérés a kiváltó okok (gerincferdülés, ízületi kopás) megelőzésével kerülhető el.